A Magyarhoni Földtani Társulat
Tudománytörténeti Szakosztálya 2010. január 11.-én a Társulat Titkársága
Csalogány-utcai irodájában baráti összejövetelt tartott, amelynek keretében Saáry Éva geológust, nemzetközi hírű
festő- és fotóművészt, költőt, írót és szociográfust köszöntötte 2009. évi 80.
születésnapja alkalmából. A Svájcban
élő, a magyar kultúrát híven szolgáló nagyszerű művész jó kapcsolatot tart fönn
számos magyarországi, többek között földtudományi szervezettel (Magyar Állami
Földtani Intézet, MFT Tudomány-történeti
Szakosztálya, Zalaegerszegi Kőolajipari Múzeum, Érdi Földrajzi Múzeum), ahol is előadásokat, kiállításokat
tartott és nagyszámú műalkotását adományozta ezen intézményeknek.
Születésnapi megemlékezésén több
mint 40 tagtársunk jelenlétében laudáciot tartott Póka Teréz (szakosztályunk
volt elnöke, jelenleg vezetőségi tagja), Tóth János bányamérnök a Zalaegerszegi
Olajipari Múzeum igazgatója, Dank Viktor exfőgeológus, a Múzeum Kuratóriumának
elnöke, Csath Béla fúrómérnök, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati
Egyesület Történeti Bizottságának volt elnöke. Holló Ila író, költő, Art̵1Nívódíjas
festőművész pedig az ünnepelthez írott verseivel köszöntötte.
A geológus-művésznőt Póka Teréz
laudációjának közlésével mutatjuk be a Társulatunk tagságának.
Köszöntő
Saáry Éva
geológus és nemzetközi hírű polihisztor művész
80. születésnapjára
a Magyarhoni Földtani
Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya nevében
Dr. Póka Teréz
a Szakosztály
vezetőségi tagja, volt elnöke
a földtudományok
kandidátusa
Tapasztalataim szerint, talán
kissé elfogultan megállapíthatom, hogy a természettudományos diszciplínák közül a geológia áll legközelebb
a művészetekhez ( talán egy kivétel van: a matematikusok között kiemelkedően
sok a zeneművész és zeneszerző ). Miben látom ennek az okát? A felmérhetetlenül
óriási (kozmikus) és a szemmel láthatatlan, nano dimenziók megismeréséhez a
műszeres mérések mellet az elvonatkoztató képességre, fantáziára feltétlenül
szükség van. Képzeletben kell felépíteni a geológiai modellt és elképzelni az
adott struktúra változásait térben és időben. Ehhez sajátos elme szükséges. Ugyanakkor
az embert körülvevő földi környezet megfigyelésére és megértésére irányuló
tevékenység hozzájárul a szépség és a harmónia iránti fogékonyság
kifejlődéséhez. Szerintem a virágoknál és az ásványoknál csodálatosabb képződmények
nincsenek a Földön! A formák és színek őseredetű természetes ízlésessége mind képzőművészeti,
mind költői ihletet adnak. Nem szólva a Föld tájainak varázslatos, végtelenül
változatos, lélegzetállító megélése, a légköri jelenségek csodái, a hidroszféra megannyi formája, mind-mind
megihleti a művészi hajlamú embert. A
geológia az óriási időtartamok tudományaként a keletkezés, a fejlődés és az
elmúlás örök forgásának megértésével sajátos szemléletet ad művelőinek, ami részben
a filozofikus, részben a transzcendentális gondolkodást erősíti, amely a
legmagasabb színvonalú költészetnek is
alapja.
Mindez érthetővé teszi. hogy a
geológia művelői között számos művészt
ismerünk, akik részben autodidakta módon, mások pedig szervezetten képezve magukat,
egy-egy művészeti ágban is alkotnak.
Akik pedig az alkotáshoz nem rendelkeznek megfelelő
tehetség-génekkel, legalább nyitottan,
sajátos szemléletükkel élvezik és értékelik a
művészi alkotásokat. Jómagam alig ismertem a szakmánkon belül un.
szakbarbárokat.
Tudománytörténeti kutatásaink
során a geológia művelőiről gyakran megtudjuk, hogy valamely művészeti ágat
előszeretettel művelték. Gyakori a kiváló rajzkészség (a fényképezés előtti
időkben ennek különösen nagy jelentősége volt az ásványok és ősmaradványok
megörökítésében, fontos jellegeik kiemelésével, ill. egy-egy geológiailag jelentős
képződmény megörökítésével), a festészet , főként a tájképfestészet egy-egy utazás, vagy terepi munka emlékeit örökítik
meg. Az un. geológus költészet (a vidám, diák-élet dalaitól kiindulva - a Selmeci
diáknóták, újabb egyetemi geológus rigmusok és dalok ̵1 a geológus társas
élet szórakoztató, ironikus, kedves
dalai, ritkábban színvonalas lírai és
bölcseleti versekig, esetenként kiváló műfordításokig (pl. Dudich Endre Tagore
fordításai, ill. Csalagovits István műfordításai ) a rétegművészet sajátos és élvezetes részét
alkotják.
A Szakosztályt ez a megfigyelés
vezette el ahhoz, hogy a múlt nagyjainak, majd a ma is élő geológusok verseiből
gyűjtsünk és azokat két alkalommal egy-egy évzáró ünnepségünkön bemutassuk.
Hozzá kell tennem, óriási sikerrel.
Mindkét antológiánk
sokszorosított formában meg is jelent és a NET - en is megtalálható.
Nagysikerű képkiállításra is sor
került, amikor a sajnálatosan nemrégiben elhunyt kollégánk, Cseh-Német
József elragadó , sajátos technikájú
akvarell tájképeinek válogatását mutattuk be a MÁFI - ban , mindnyájunk örömére
és kedves barátunknak a siker örömét
szerezve.
A képzőművészeti és irodalmi
tehetség együttes megjelenése általában ritkán mutatkozik, különösen az egyes
művészeti ágakban egyaránt kiemelkedő színvonalon. Saáry Éva, a hazai és a nemzetközi hivatalos művészeti életben mint festő- és
fotóművész, valamint költő , iró és szociográfus író széles körben ismert és elismert művész,
akinek alkotásai sokáig nem voltak
érdemük szerint ismertek a geológus szakmai berkekben Büszkék vagyunk azonban arra, hogy a magyar geológusok közül művésszé emelkedett Saáry Éva alkotásait a mi szakosztályunkon
keresztül terjeszthetjük
tudományterületünk művelői körében.
Ennek a kapcsolatnak
kialakulásához az 1956-os Forradalom 50. évfordulójának megünneplése vezetett.
Ekkor az volt a Szakosztály terve, hogy az 1956-ban hazánk nagy veszteségeként
külföldre távozott 200.000 honfitársunk között nagyszámú geológusunk és bányamérnökünk ( éa ezen
szakterületek egyetemi hallgatói ) is volt, akik külföldre kerülve nagy
többségükben kiválóan helyt álltak, jó
hírnevet szerezve a magyar tudománynak és
kultúrának. Többségükkel szorosabb-lazább kapcsolat már korábban is
kialakult, azonban sorsukról és munkásságukról általában keveset tudtunk.
Ezért felkutattuk a sajnos már
nem nagy létszámú, még élő geológus
emigránsokat ( kb. 30 fő ) és azzal a kéréssel fordultunk hozzájuk, hogy látogassanak haza a Szakosztály emlék-ünnepségére, mutassák be
emlékeiket a Forradalomról és további életüket, eredményeiket az őket befogadó
új hazájukban.
Ekkor vetődött föl, hogy keressük
meg Saáry Éva művésznőt, aki a
geológiát 1948-52 között az ELTE TTK-n
végezte el és 1952-1956-ig a magyar olajiparban dolgozott Göcsejben
(Nagylengyelben), később, rövidebb ideig a Pestvidéki Ásványbánya Vállalat
főgeológusaként. 1956-ban novemberben, a nagy történelmi fordulón világgá
szaladt és izgalmas kalandok során eljutott Afrikába, Gabonba, ahol éveken át
sikerrel vett részt egy francia vállalat kőolaj kutatásában. Első megkeresésünkre azonnal igen
lelkesen válaszolt és bár éppen otthoni
társadalmi feladatai miatt - ti. ő is éppen ünnepséget szervezett az általa
elnökölt Ticinói Magyar Egyesületben - személyesen akkor még nem tudott részt
venni, azonban felajánlotta, hogy afrikai expedíciója során készített, majd a Magyar
Földrajzi Múzeumnak ( Érd ) adományozott művész fotóiból kiállítást szervezzünk
a MÁFI - ban. Ezen kívül elküldte egy remek írását , amelyben bemutatta emlékeit a forradalmi Budapestről és
meneküléséről. Mindkét vonatkozásban
kiemelkedő sikert aratott az ünneplő tagság körében.
Ettől kezdve kedves, közvetlen,
szerény, de csillogó egyéniségével a Szakosztály minden tagjának és a Földtani Társulat
egészének tiszteletét elnyerte. A
geológus diákkor és az olajkutatás fotóit is kölcsönözte egy kiállításunkra,
amelynek megnyitóján előadást is tartott.
Mi pedig ezután az összes hazai megjelenésén részt vettünk (igen
eredeti, a formák és a színek elragadó összhangját mutató, feledhetetlen
festményeinek kiállításain, amelyeknek nagy részét a Zalaegerszegi Olajipari
Múzeumnak ajándékozott), újabb és újabb könyveinek bemutatóin. Ma már
könyvespolcainkon ott sorakozik nagy számú verses kötete és nagy értékű
szociográfiai és önélet leíró könyvei, amelyek
által nemcsak őt magát, hanem a
Svájcban élt és élő értékes hazánk fiait, tevékenységüket megismerhettük, így
ismét magunkénak érezhettük azokat, akiket hazánk számára elveszettnek hittünk.
Saáry Évát a Magyarhoni Földtani
Társulathoz az említetteken kívül még egy nagyon fontos szál fűzi az ősein keresztül.
Apai ágán a Saáry család híres,
nevezetes nagybirtokos nemes család volt a Dunántúlon, akiktől Balatonkenese - i körorvos édesapja
leszármazott. Anyai családja részről pedig, amint önéletrajzi könyvében írja: ̶2Deménfalvi, nagyolaszi,
felsőkubinyi Kubinyi-vért hozott magával. A Töhötöm vezérig visszanyúló, Liptó
megyei törzsökös nemes család számos tagja a XVIII.-XIX. században bányatulajdonos volt a Szepes-Gömöri
Érchegységben. Gyakoriak voltak közöttük a polihisztorok, (írók, festők,
természetbúvárok).̶1Mint mind-nyájan tudjuk, a Kubinyi testvérek (Ferenc és Ágoston) tettek javaslatot a Magyarhoni Földtani
Társulat alapítására már 1847-ben,
aminek következtében 1848-ban meg is alakult a Társulat. A család egyik tagja, Éva
dédapja, Kubinyi Konrád Kecskemétre keveredett, ahol gazdálkodó lett és a város
fejlesztésében is nagy szerepet játszott (pl. ő alapította meg a tűzoltóságot).
Kossuth seregében is harcolt. Halálát, 42 éves korában egy tűzoltás során
szerezett súlyos sérülés okozta.
Kecskemét polgárainak tisztelete jeléül a róla készült festményt
Kecskemét Városháza dísztermében őrizték. Igen figyelemre méltó, hogy amikor 18
évesen Éva a geológiát választotta élet-pályául, nem ismerte a család szerepét
a magyar földtanban. Megállapíthatjuk, hogy igen különös atavisztikus jelenség
az ő vonzódása e szaktudomány felé!
Egyébként családjának származási
fájában örmény, szász, sőt szerb szál is összefut. Férje francia geológus volt, de ősei között
portugálok, spanyolok, baszkok is akadtak. Két lányának férjei olasz, és szardíniai
vért hoztak a családba.
Itt kell elmondanunk, hogy két
lánya és két unokája szebben és tökéletesebben beszélnek magyarul, mint amit
valaha is itthon hallhatunk. Nemcsak a nyelvet beszélik, hanem a magyar
kultúrának is birtokában vannak. Ez
önmagában hatalmas erőfeszítést jelentett édesanyjuk -nak művészi alkotó
munkája és a család ellátása mellett.
Önéletleírásában (Elvarázsolt
kert, 2009) tanuló éveiről, a háborús eseményekről, majd a háborút követő
kezdetben reményteli, majd egyre sötétedő időkről dokumentum értékű leírást
olvashatunk. Édesanyjának fotóműterme
volt a Budai Böszörményi úton. Nyilván
onnét kapta érdeklődését és hozzáértését a fényképezéshez, amelyet később
művészi színvonalra emelt.
Nekünk, geológusoknak különösen érdekesek
azok a fejezetek, amelyekben leírja a korabeli egyetemi képzést, jellemzi a tanárokat és diáktársait .
Az egyetem befejezése után
Nagylengyelbe került a MASZOLAJ kutató csoportjába. Leírása a ̶2Pionírélet a Göcseji Olajmezőn̶2 c
. fejezetben a zalai tájról, az ott élő emberek közvetlen szívélyességéről, a
kollégák nehéz munka mellet is vidám életéről nagyszerű leírást ad, ami földtantörténeti
jelentőségű. Aztán a Pestvidéki Ásványbánya
Vállalathoz (Bánk-Felsőpetény stb.) került 1955-ben főgeológusnak, tehát önálló
geológus feladatot kapott. Az 1956-os
forradalom kitörése Budapesten a Vállalat Központjában találja. Az a nap az
utolsó magyar-országi munkanapja. A
forradalom napjainak leírása a magyar irodalomban különleges helyet foglal el,
a leírás realitásával és az elragadtatás mély érzésének sugárzásával. Az átélt veszélyek, a jelenetek, mint egy
katasztrófafilm képei peregnek le előttünk, majd az elhatározás megszületése:
innét el kell futni, messze-messze. Aztán a megrázkódtatások külföldön, a
bizonytalan jövő képei, majd segítő emberek megjelenése és végül Párizs, majd
Gabon, ahol a szakember ismét rátalál hivatására. Azoknak, akik nem értik a
hazánkból elmenekült százezrek érzéseit, nehézségeit, szenvedéseit, ajánlom
elolvasni Saáry Éva életrajzi könyvét.
Az biztos, hogy azoknak a honfitársainknak a legmélyebbre kellett
hatolni életerejük tengerébe, hogy felszínre hozzák akaratukat, fizikai és
lelki erejüket, tehetségüket, ahhoz, hogy helytálljanak és onnét még tovább
emelkedjenek. Többségük ̵1 Saáry Évához hasonlóan - dicsőséget
és megbecsülést szereztek a magyar népnek.
Természetesen a magánélet
alakulása is nagyon jelentősen befolyásolta az emigránsok sorsát. Szeretett
férje, Joseph Larroudé, francia olajkutató volt, két kislányuk (Sophie és
Ágnes) megszületése után javasolta, hogy
Svájc Ticino tartományában, Lugánóban telepedjenek le. Ennek a vidéknek ̵1 Éva leírásaiból és
verseiből következtetve - a művész fejlődésére
csodás varázsereje lehetett. A táj
és a növényzet csodás szépsége, a klíma langymelege, az emberek nyugodt,
kiegyensúlyozott élete, mind- mind segítik a művészi alkotást.
Különlegesen kiemelkedő érdemnek
kell tekintenünk azonban, hogy Saáry Éva egész emigrációban töltött élete során
hivatásának tekintette a magyar kultúra terjesztését és megbecsülésének
növelését.
Magyarságával kapcsolatban így
vall:
̶2Sokat töprengtem, mi tesz valakit
igazán magyarrá, ki a magyar?
A magam részéről azt a definíciót
tartom mérvadónak (és vízválasztónak), hogy magyar az, aki a magyarság érdekét
minden más érdek elé helyezi ̶2.
Ez a szemlélet, a társadalmi
miliő és az a magyar kolónia, amely a II.Világháború utáni és az ̵756 utáni emigránsokból állt,
mihamar előhozta Évából a közösségi embert, a szervezés mesterét.
Természetesnek látszik, hogy a Ticinói Magyar Egyesületnek 30 éve elnöke, az
1976-ban Zürichben megalapított Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körnek
(SMIKK) pedig 16 éven át elnöke
volt. Közben 15 éven át szervezte és
irányította a széles-körű nemzetközi összefogással működő, a magyar kultúrának
és tudománynak bemutatására vállalkozó, évente megszervezett Lugánói Tanulmányi
Napokat.
Svájcban az általa irányított
egyesületeken keresztül nemcsak az emigránsoknak adott közösségi életet, társaságot,
tehetségük kibontakoztatásához teret, hanem a városban és egész Svájcban
elmélyítette a magyar kultúra és történelem megismerését és megértését.
Nagyszerű
könyvet írt a délsvájci magyarokról és a Lugánói Tanulmányi Napok történetéről.
Az előbbit a Magyar Parlamentben is dedikálta. Hihetetlen, hogy sokoldalú és
elmélyült művészeti alkotómunkája, családja ellátása és a gyermekek és az
unokák nevelése mellett miként tudott időt találni ekkora feladat ellátására.
Nyolcvanadik születésnapja
alkalmával ennek az értékes munkának elismeréséül a ̶2Pro Cultura Hungarica̶2
érdeméremmel tüntette ki a magyar állam.
(1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemérem Tiszti keresztjét kapta).
A Magyarhoni Földtani Társulat és
azon belül a Tudománytörténeti Szakosztály nem oszthat értékes kitüntetéseket. A
Szakosztály vezetősége döntése értelmében azonban elismerésünket és
tiszteletünket, valamint barátságunkat azzal akarjuk kifejezni, hogy felkérjük,
legyen a Vezetőség örökös tiszteleti tagja. Úgy véljük, hogy aktív hazafisága,
sikeres alkotó munkájának folytonos fenntartása, mély humanizmusa és a geológia
iránti múlhatatlan érdeklődése és szeretete rajtunk keresztül tovább sugározhat
a magyar geológusok társadalmára.
Szívből kívánunk Saáry Évának hosszú-hosszú
alkotó életet, kedves családjának és Neki jó egészséget, sok szeretetet és
sikert,
valamint a régi bányász
köszöntéssel: Jó szerencsét !
Budapest, 2010. jan. 11.
Dr. Póka Teréz
|