Mindazok, akik figyelemmel követték a Társulat vezetőségének munkáját, az elmúlt években egy tudatosan felépített folyamat tanúi lehettek. Ezt a tevékenységet a megelőző éveket értékelő elnöki beszédeimben rendre a fundamentumok, a Társulat működési alapjainak megerősítéseként, megújításaként mutattam be. Meggyőződésem, hogy ezek azok az alapok, melyek a jelenkor társadalmi kihívásaira válaszolni képes, modern, szakmai civil szervezet felépítményét képesek meg tar tani. A folyamat a nevezetes banki csalás okán a biztonságos pénzügyi környezet megteremtésével kezdődött, majd tavaly zárult a honlap (és ezzel összefüggésben a teljes informatikai háttér) átalakításával. Ennek látványos eredményét mindenki tapasztalhatta, ha máshol esetleg nem is, a megújult formájú és gazdagabb tartalmú hírlevelek alapján bizonyosan. Az elmúlt évek szisztematikus munkája eredményeként arról számolhatok be a közgyűlésnek, hogy mára az alapok modernizálásának folyamatában csupán két lényegi lépés maradt vissza. Ezek az egymásra épülő, de egymással szükségképpen koherens szemléleti és jogi egységet alkotó alapszabály és ügyrend. A Társulat honlapján bárki által megtalálható, jelenleg hatályos alapszabályunk még nincs 10 éves. Indokolt tehát a kérdés: miért kell máris megújítani? Valóban elavult röpke kilenc esztendő alatt? (folytatás a PDF-ben)

2025. év végén a teljes tagság 809 fő volt. 2025-ben összesen belépett 13 fő, töröltünk 18 főt (ebből elhalálozott 12 fő, a többieket saját kérésre töröltük), tehát a tagság létszáma 5 fővel csökkent. (folytatás a PDF-ben)

Az NWA 10580 jelű, CO3 típusú szenes kondritmintán, azonos mérési pontokon Raman- és infravörös spektroszkópiai méréseket végeztünk három, egymást követő protonbesugárzási ciklust megelőzően, valamint azokat követően. A kozmikus mállás laboratóriumi körülmények közötti szimulálásához 1 keV energiájú protonokat alkalmaztunk, kísérletenként 1011, 1014 és 1017 ion/cm² fluxus értékekkel. A besugárzásokat követően a Raman-spekt­roszkópiai mérések során megfigyelhető a fő csúcsok félértékszélességének (FWHM) és csúcspozícióinak változása. A Raman- és FTIR-spektrumokban az olivin és a piroxén esetében több alkalommal is eltűnnek a kisebb intenzitású csúcsok (663, 697, 913 cm–1) a piroxénnél (FTIR), és 658 cm–1 a piroxénnél (Raman), valamint olivinnél 978 cm–1 (FTIR) pozíción. A piroxén infravörös tartományban megjelenő csúcsainál egyaránt kimutathatók pozitív [kisebb csúcsoknál 664 cm–1 (+3 cm–1), 913 cm–1 (+1 cm–1)] és negatív irányú csúcseltolódások (1046 cm–1 (–7cm–1), míg az olivinre elsősorban negatív csúcseltolódások (894 cm–1: –7 cm–1, 978 cm–1: –8 cm–1), valamint több esetben a kisebb csúcsok eltűnése jellemző. Utóbbi mind az infravörös, mind a Raman-spektrumokban az adott ásványfázisok amorfizációjára utal. Az ily módon azonosított, leginkább stabil csúcsok kiválasztása hozzájárulhat a jövőbeni űrszondák detek­torrendszereinek optimalizálásához, valamint a meteoritminták kisbolygókhoz való kapcsolásához.

A litoszférában helyben keletkező kozmogén izotópok által nyújtott eszköztár napjainkra a felszínfejlődés számszerű vizsgálatának alapvető és széles körben alkalmazott módszerévé vált. Használható egykori felszínek, jellegzetes felszín­formák kitettségi korának, eltemetett üledékek esetén a betemetődés korának meghatározására. Emellett alkalmazható fedetlen vagy regolittal fedett felszínek, valamint teljes vízgyűjtők lepusztulási sebességének számszerűsítésére. Alkalmazása változatos litológia mellett és 102–106 éves időtartományban lehetséges.

Jelen áttekintő tanulmány két részből áll. Az első rész a módszer alkalmazásához szükséges elméleti hátteret ismerteti. Elsőként a helyben keletkező kozmogén izotópok keletkezését meghatározó tényezőket és a keletkezésének mechanizmusait, majd a földtudományban alkalmazott stabil és radioaktív izotópokat mutatja be. Ezen bevezető ismeretek szükségesek a tanulmány második részében a helyben keletkező kozmogén izotópok földtudományi célú alkalmazási lehetőségeinek, a kitettségi kor, betemetődési kor és a lepusztulási ráta meghatározásának és a módszer korlátainak megértéséhez.

A litoszférában helyben keletkező kozmogén izotópos adatok jelentős szerepet játszanak a pliocén és negyedidőszaki glaciális, folyóvízi vagy akár szél általi felszínalakulás időbeliségének, a folyamatok sebességének megértésében. A különféle kozmogén izotópos adatok helyes értelmezésének és a kutatások során való alkalmazásának alapfeltétele a módszer elméleti és gyakorlati alapjainak a megismerése. A két részes tanulmány első részében került sor a módszer elméleti alapjainak bevezetésére. Ez a rész bemutatja a módszer alapvető felhasználási területeit, a kitettségi kor, a betemetődési kor és a lepusztulási ráta meghatározás mentetét, az egy és több izotópos alkalmazásokat és az ezekben rejlő lehetőségeket, különös tekintettel a legszélesebb körben használt 10Be és 26Al izotópokra. A tanulmány kitér a bizonytalansági tényezőkre és tárgyalja az alkalmazhatóság korlátait. Emellett ismerteti a módszer gyakorlati kérdéseit, ami segíthet a kutatás során felmerülő földtani-felszínfejlődési problémákhoz, valamint a mintázható kőzetekhez, geomorfológiai helyzethez leginkább megfelelő módszer kiválasztásában.

Mind a kőolajon, mind egyedi vegyületen, például a normál-hexánon végzett pirolízis-kísérletek eredményei szerint az olaj-szénhidrogének szénhidrogén gázokká alakulnak. Az olaj gázzá krakkolódása a nyomás növekedése és a termikus változások természetes környezetében jelen lévő víz miatt lassul. A szénhidrogén-gázok inkább az olaj gyantáiból és aszfalténjeiből képződnek, mint az olaj-szénhidrogénekből.

Prof. dr. NÉMEDI VARGA Zoltán vasokleveles geológusmérnök, a földtudományok doktora, állami-díjas, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, professor emeritus, 2025. október 26-án, 94 éves korában Miskolcon elhunyt. 1930. november 11-én született Gátéron, Csongrád megyében. A csongrádi gimnáziumban megkezdett, majd a háború miatt megszakadt tanulmányait 1947-től folytatta, és 1952-ben érettségizett. Nyaranként cséplőgépellenőrként, kubikusként dolgozott, így találkozott először Komlón a bányászattal. Gimnáziumi élményei hatására jelentkezett a Nehézipari Műszaki Egyetemre. Miskolc és Sopron között ingázva, az 1956-ban sok külföldre távozó hallgatót vesztő évfolyam itthon maradt tagjaként 12 társával együtt 1957-ben Sopronban szerzett geológus-mérnöki oklevelet. (folytatás a PDF-ben)

Összefoglaló a Magyarhoni Földtani Társulat 2025. évi rendezvényeiről. (részletek a PDF-ben)

Események, rendezvények

• 21. Téli Ásványtudományi Iskola

Könyvismertetés

• HOFFERNÉ dr. HANICH Erika: „A selmeci kincs és mai őrzői”
• MAROS Gyula, HÁLA József: Art Geo Palota a Stefánián. A Földtani Intézet szecessziós épülete

Személyi hírek

(részletek a PDF-ben)

Események, rendezvények

• Beszámoló a 2025. évi Földtani és Geofizikai Vándorgyűlésről
• Beszámoló a 15. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlésről
• Terepbejárás a Kőszegi-hegységben
• Beszámoló „A Tiszai-főegység és egyéb magyarországi földtani-geofizikai kutatások legújabb eredményei” című szakmai előadói napról

Személyi hírek

(részletek a PDF-ben)

DÁVID Árpád 1959. július 17-én született Egerben. A természet szeretetét apai nagyapjától kapta, akivel rendszeresen járták a környező dombokat. Középiskolai tanulmányait a Dobó István Gimnáziumban végezte. Első diplomáját az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, földrajz–biológia szakon szerezte 1982-ben. Diploma munkájában az Eger-patak teraszainak vizsgálatát végezte el geológiai és geomorfológiai szempontok alapján. Ezt követően a szegedi József Attila Tudományegyetemen folytatta tanulmányait földrajz szakon. Akkoriban fordult figyelme az ősmaradványok felé, egyetemi szakdolgozatát az egri Wind-féle téglagyár felhagyott agyagfejtőjének ősmaradványaiból írta. (folytatás a PDF-ben)

Fiatalon elhunyt, gazdag szakmai életúttal rendelkező, nemzetközi hírű geológust veszítettünk el. MIKES Tamás 1980. augusztus 12-én született Budapesten. Már fiatalon kiemelkedő érdeklődést mutatott a földtudományok iránt, ami egész életét végigkísérte. 1998-ban érettségizett, majd felvételt nyert az ELTE geológus szakára, ahol 2002-ig földtudományi tanulmányokat folytatott. Diákköri dolgozata Sedimentology and paleoseismicity recorded in Quaternary fluvial sands of Sárrét Basin, Hungary címmel jelent meg. 2002-ben a tübingeni Eberhard Karls Universitäten folytatta tanulmányait. Itt szerezte meg 2003-ban a geológus diplomát. Diplomamunkája Provenance analysis of Paleogene flysh sandstones of the Northwestern External Dinarides volt. (folyatás a PDF-ben)

A cikk azt mutatja be, hogyan módosult a Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) „hivatalos alapítási éve” 1850-ről 1848-ra a Rákosi-korszak kezdetén az időszerű ideológiai követelményeknek és Vadász Elemér, a kortárs magyar földtudomány vezéralakja személyes meggyőződésének megfelelően. Az írás az ideologikusan irányított tudománytörténet manipulatív érvelési módszereinek szemléltetése céljából részletesen elemzi a korabeli szövegeket, emellett felvázolja az évválasztás nyilvánvaló és feltételezhető indokait. Az 1848-as szimbolikus megalakulási dátum tiszteletben tartása mellett a szerző felhívja a figyelmet az ideológia által vezérelt tudománytörténeti megközelítés veszélyeire is.

Jelen közlemény egy miocén magános korall, a Trochocyathus affinitatus Strand, 1928 nevezéktani kérdéseivel foglalkozik, emellett összefoglalja a faj ősföldrajzi elterjedését a Középső-Paratethysben, részletesebben kitérve a hazai lelőhelyekre.

A Balaton-felvidék ÉK-i részén, Veszprémfajsztól nyugatra húzódik az a középső triász képződményekből felépülő, NyDNy–KÉK-i csapású vonulat, amelynek egyik tagja a Király-hegy. A vonulat szerkezetét alpi gyűrődések jellemzik, kö­zépső triász rétegsorát a Katrabócán mélyült Nemesvámos Nos–2 fúrás harántolta. A terület felszínre bukkanó legidő­sebb triász képződménye a veszprémfajszi Kálvária-hegyet alkotó, alsó anisusi Iszkahegyi Mészkő és a fedőjében tele­pü­lő Megyehegyi Dolomit karbonátrámpa kifejlődése. A Király-hegyet felépítő, medence kifejlődésű rétegsor jól réteg­zett, bitumenes, középső–felső anisusi Felsőörsi Mészkővel kezdődik, amelyet kisebb fejtőgödrök tárnak fel a hegy déli ré­szén. A fölötte települő felső anisusi, mészkő-betelepülésekkel tagolt vulkáni tufa (Vászolyi Formáció) alig feltárt, míg a ladin Buchensteini Formáció a hegy gerincén szálban nyomozható. A formáció alsó szakaszát gumós, kovás, tűzköves pa­dos mészkő alkotja, amelyet vörös, ammoniteszes mészkő vált fel a rétegsorban felfelé.

A veszprémfajszi Király-hegy a Balaton-felvidék régóta ismert ladin ősmaradvány-lelőhelyének, a nemesvámosi Kat­ra­bócának a közvetlen szomszédságában van. Rétegtani felépítésükben ugyanazok a középső triász képződmények vesz­nek részt, így a Király-hegyen is megtalálható az a felső ladin vörös mészkő („vámosi márvány”), amely a Katrabóca fel­hagyott kőfejtőiben a klasszikus ladin ammoniteszegyüttest szolgáltatta. Ennek ellenére a Király-hegy (régi nevén He­gyes­gyűr) ammoniteszeiről eddig nem történt említés a szakirodalomban. Az általunk végzett gyűjtések során igen gaz­dag felső ladin ammoniteszfauna került elő a Király-hegy vörös mészkövéből, amelyben a Katrabócán ismeretlen taxo­nok is előfordulnak, sőt új genuszokat és fajokat is sikerült kimutatni. A több száz ammoniteszpéldány közül 230 mi­nő­sült jó megtartásúnak és gyűjteményi megőrzésre méltónak. Részletesebb vizsgálatuk során a faunából 33 taxont tudtunk azo­nosítani. A korábban vizsgált lelőhelyekről is ismert ladin ammonoidea-genuszok (Megaphyllites, Epigymnites, Pro­ar­cestes, Monophyllites) előfordulása mellett jellemző a Protrachyceras és az Arpadites számos fajának tömeges megje­le­nése. Az Arpadites genusz két új faját ismertük fel. Jellemző és feltűnő az Argolites-példányok tömeges jelenléte, míg ez a nemzetség a közeli Katrabóca II. szelvényben mindössze szórványosan jelent meg. Három új genuszt (Pinterites, Para­nolcites, Katrabocaites) ismertünk fel és írtunk le, melyek közül a Katrabocaites új fajokat is tartalmaz. Az Argo­li­tes-fajok és -példányok tömeges fellépése figyelemre méltó, mert a nemzetség leggazdagabb előfordulását a lombardiai Esino Mészkőből jelezték a klasszikus és újabb tanulmányok. A karbonátplatform (intra-platform vagy peri-platform) kör­nyezetet kedvelő Argolitesek megjelenése a Király-hegy pelágikus jellegű, vörös mikrites mészkőösszletében tehát egy aktív, sekélytengeri karbonátplatform közelségére utalhat a késő ladinban, amit a földtani térképezési tapasztalatok is alátámasztanak.

A Király-hegyen létesített árkolás (6. gyűjtési pont) szelvényében két ammonoidea-zónát különítettünk el. Az Arche­laus Zónát (4. réteg) a zóna indexfajának jelenléte igazolja. A szelvény alsóbb rétegeit (5–12) a Margaritosum Zónába so­roltuk, részben az Argolites-fajok és az Arpadites dichotomus megjelenése, részben a Katrabóca II. szelvénnyel felismert analógiák alapján.

Further data are presented on mineral occurrences in the Carpathian–Pannonian region in this sixth instalment of the series arranged by countries and localities. Each “mosaic” contains a concise mineral description, mainly based on XRPD, SEM-EDX and EMPA measurements, and a brief characterisation of the mineral paragenesis. Some minerals are first-time descriptions from the entire discussed region, but all are newly documented occurrences from at least the de­scribed locality. From Hungary, mineralogical data are reported on churchite-(Y) from a hydrothermal ore indication in the granite near Pákozd, pumpellyite-(Fe3+) and julgoldite-(Fe3+) from the metabasite of the Darnó Hill in Sirok, and chamosite from manganese concretions in the Jurassic shale of Egerbakta. From Romania, the presence of the following minerals is recorded: reevesite from the serpentinized ultrabasic magmatite of Eibenthal in Banat, axinite from monzo­diorite of Groșii Ţibleşului, and braunite from a manganese deposit in the Jurassic sediments of Buceava-Şoimuş. We present the data of evenkite from the fissures of Mesozoic sandstone near Oporets, Ukraine, which was found in calcite fillings in association with hydrocarbon-containing quartz (“Marmarosh diamond” variety).

2023. március 27-én elhunyt RADÓCZ Gyula geológus. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1953-tól volt aktív tagja. Az észak-magyarországi szénmedencék irodalmát és adattári anyagait böngésző szakember számtalanszor találkozik az általa írt vagy társszerzésében publikált jelentéseivel, tanulmányaival és térképeivel. Neve eggyé forrott e térség gazdaságföldtanával és rétegtanával. De életútja ennél sokkal többrétű, szakmán túlmutató tanulságokat is hordoz. (folytatás a PDF-ben)

Dr. Szederkényi Tibor a Szegedi, majd a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára 2024 szeptemberében betöltötte 90.évét. A 70. születésnapja alkalmából megjelent részletes életrajza (KÓBOR & PÁL-MOLNÁR 2004) aprólékosan bemutatja azt a színes pályafutást, mely a Dél-Dunántúl ritkaelem-potenciáljának felmérésétől új-zélandi és kanadai térképező expedíciókon át az Alföld metamorf aljzatának beható kőzettani vizsgálatáig ível. A jelen kötet cikkeivel az ő munkássága előtt tisztelegnek a szerzők. Professzor úr annak a generációnak a kiemelkedő képviselője, amely a Földet számtalan szálon összekapcsolódó, nagy egységként és nem egyre kisebb területeket lefedő résztudományok diszjunkt halmazának tanulta, látta és tanította.

A lemeztektonikai folyamatok megértéséhez kulcsfontosságú a metamorf kőzetek vizsgálata, amelyekben a geoló­giai fejlődéstörténet több epizódja (kémiai vagy mechanikai egyensúly, metamorf reakciók, fluidum-kőzet-kölcsön­hatás) is megőrződhet. A kőzetalkotó ásványokban csapdázódott zárványok (fluidum-, olvadék- és kristályzárványok) olyan kémiai összetételt és fizikai állapotot konzerválnak, amelyek segítségével közvetlenül vizsgálhatók a nagyobb nyo­máson és/vagy hőmérsékleten, például a szubdukciós zónákban végbement folyamatok. A metamorf kőzetek ásványai­ban gyakoriak a kristályzárványok, melyek a bezáró ásvány növekedése során széles nyomás- és hőmérséklet- (P-T) tar­to­mányban csapdázódhattak, és vizsgálatukkal rekonstruálhatók a csapdázódási körülmények. A kőzetalkotó ásványok által – a növekedés során – bezárt szilárd kristályzárványokat eltérő mértékű térfogatváltozás jellemzi változó nyomás vagy hőméréklet esetén a különböző mértékű elasztikus (rugalmas) kompresszibilitási és hőtágulási együtthatójuknak kö­szönhetően. Ebből kifolyólag a P-T út további szakaszaiban (a nagy mélységben történő bezáródástól a felszínre ke­rü­lé­sig) eltérő mértékű térfogatváltozás hat a befogadó- és zárványkristályokra. Ez a „passzív” térfogati deformáció feszült­sé­get okoz a befogadó ásvány és a zárvány között, amelynek meghatározása lehetővé teszi a csapdázódási P-T-viszonyok megál­lapítását. Ezért egyes befogadó ásvány –zárvány rendszerek az eltérő mechanikai tulajdonságaik miatt baro­méter­ként (pl. kvarc gránátban), míg más párok termométerként (cirkon gránátban) használhatók. A reziduális, azaz megőrző­dött alakváltozás – a megfelelő anyagi állandók és állapotegyenletek ismeretében – Raman-spektroszkópos vagy egy­kristály röntgen-diffrakciós mérésekkel meghatározható, amelynek segítségével a csapdázódási körülmények (izomek-görbe) is megadhatók. Jelen áttekintés az egyre szélesebb körben alkalmazott Raman-spektroszkópos méréseken alapuló elasztikus termobarometria módszertanát mutatja be, mely nemcsak metamorf, hanem magmás P-T fejlődés rekonstruá­lá­sára is alkalmas.

A Pannon-medence részét képező Algyő-hát metamorf aljzata az egyik legjelentősebb szénhidrogén-rendszer részét ké­pe­zi Magyarország délkeleti területén. A múlt században több mint 100 kutatófúrás érte el a terület aljzatát, melyek jelentős mennyiségű magmintát és lyukgeofizikai adatot szolgáltatnak. Jelen tanulmány során a lyukgeofizikai adatok áttekintése és elem­zése lehetővé tette a fő metamorf kőzettípusok és a geofizikai mérési adatok közötti kapcsolatrendszer feltárását, ezáltal a magmintákból nyert információk térbeli kiterjesztését. A területen a geofizikai–kőzettani korrelációhoz a természetes gam­ma intenzitás-szelvény bizonyult a legalkalmasabbnak. Ez a szelvény különösen érzékeny az egyes kőzettípusok ásványos és ké­miai összetételére, és hatékony a nagy léptékű kőzettani azonosításban. Az eredmények jelentős kőzettani eltéréseket tártak fel az aljzatban, amelyeket a gamma intenzitások változásai jellemeznek. A teljes területre vonatkozó lyukgeofizikai szel­vé­nyek megerősítik az Algyő-hát háromosztatú blokkos felépítését. A gránátos–kianitos gneisz domináns északnyugati és dél­ke­le­ti terület magasabb gamma intenzitással jellemezhető, mint a kis fokú kőzetekből álló központi terület, ahol alacsony gam­ma intenzitások tapasztalhatók. A teljes terület elemzése a délkeleti területen magas gamma intenzitású anomáliákat tárt fel. A petrográfiai és lyukgeofizikai adatok alapján a délkeleti terület fő kőzettípusa a gránátos–kianitos gneisz, amelyben ala­csony gamma intenzitással jellemezhető gránátos amfibolitzónák is azonosíthatók. A gneisztömegen belül magasabb gamma intenzitással rendelkező metagránit jelentkezett. E kőzet a gneiszbe nyomult fiatal gránit/granodiorit intrúziós telérekként ér­tel­mezhető, amelyek jelentős hatást gyakorolhattak a befogadó gneisz ásványos és kémiai összetételére. Ennek eredmé­nye­ként a gránátos–kianitos gneiszben metaszomatizált zónák alakultak ki, amelyek metaszomatizált gneiszként kerültek elkü­lö­ní­tésre. A lyukgeofizikai adatok és magminták együttes értelmezése nagymértékben hozzájárult a terület komplex kőzet­tani felépítésének és szerkezetfejlődésének megértéséhez.