A Királyszentistván környéki felső triász dolomitban megjelenő mangándús ásványtársulás különleges, fekete, ágas-bogas (dendrites) kifejlődésű mangán-oxidjairól vált ismertté, melyeket gyakran sárgásbarna goethitbevonatok tesznek még látványosabbá. Ezek a jellegzetes példányok erősen töredezett és porló dolomittal kitöltött üregekben fordulnak elő, de a mangán- és vasásványok repedések menti bevonatok vagy masszív bekérgezések formájában is jelen vannak a lelő­he­lyen. A minták ásványos összetételének, valamint szöveti viszonyainak elemzése röntgen-pordiffrakció, pásztázó elekt­ron­mikroszkópos vizsgálatok (SEM-BSE felvételek, SEM-EDX pontanalízis és elemtérképezés), mikro-XRF elem­tér­ké­pezés, Raman-spektroszkópia és komputertomográfia segítségével történt. A vizsgált paragenezist főként csa­tor­naszerkezetű mangán-oxidok (romanèchit, todorokit és a coronaditcsoport ásványai) alkotják, hozzájuk goethit társul. A minták szöveti jellemzése az ásványok szoros, mikroléptékű összenövéseit és jelentős kémiai heterogenitását mutatja, ami a folyamatosan váltakozó redox- és pH-viszonyokat tükröző, többlépcsős ásványkiválásra utal. Az eredmények alap­ján a komplex ásványtani vizsgálatok – különösen a nagy felbontású szöveti elemzésekkel kiegészítve – alapvető infor­má­ció­kat szolgáltathatnak a dolomitrepedésekben zajló fluidum–kőzet kölcsönhatások és a képződési környezetek fejlő­désének értelmezéséhez. A királyszentistváni előfordulás ezáltal túlmutat az ásványtani érdekességeken, és jól szemlél­te­ti, hogy a látszólag gyakori ásványtársulások részletes ásványtani vizsgálata hozzájárulhat a helyi földtani és geokémiai fejlődéstörténet pontosabb megismeréséhez.

A lillafüredi Vesszős-völgyben feltárt, metaszomatikus ritkaelem-dúsulást tartalmazó, sziliciklasztos üledékes kőzetekben WDX és Raman-spektroszkópiai mérések segítségével sikerült azonosítani a könnyű ritkaföldfém (KRFF)- domináns, metamikt eszkinit-(Nd)-ot, valamint egy nehéz ritkaföldfém (NRFF) + Y domináns, csak részben metamikt keverékfázist, melyet euxenit-(Y) és szamarszkit-(Y) alkot. Egy-egy elemzett kőzetrétegen belül vagy csak eszkinit-(Nd), vagy euxenit-(Y) – szamarszkit-(Y) keverékfázis fordul elő. Az eszkinit-(Nd) átlagos képlete a következő: (Ca 0,2 Th 0,18 KRFF 0,32 NRFF 0,1 Y 0,14 K 0,01 Mg 0,04) (Ti 1,09 Nb 0,67 Ta 0,04 Fe 0,08 Si 0,07 Al 0,04) (O 5,77 OH 0,2 F 0,03), a keverékfázisra képletet nem határoztunk meg. Raman-vizsgálat alapján egy Bükkszentlászló környéki metariolit albiteréből korábban leírt, hasonló összetételű ásvány eszkinit-(Y), anatáz és kolumbit-(Fe) keveréke. Az ásványok kémiai összetételének kialakításában döntő szerep juthatott a ritkaelemeket hordozó fluidum kémiai tulajdonságainak, valamint az egyéb fellelhető ritkaelem-ásványok és az RFF-(Nb,Ti)-oxidok megoszlási hányadosaiban mutatkozó különbségeknek. Az eszkinit-(Nd), euxenit-(Y) és szamarszkit-(Y) rendszerint pegmatitokhoz, karbonatitokhoz és fenites elváltozásokhoz kötődve jelenik meg. A bükkszentlászlói kőzetérben az eszkinit-(Y) képződéséhez a ritkaelemek regionális meta­morfózis hatására bekövetkezett mobilizációja vezethetett, dúsulási folyamat nélkül, viszont a vesszős-völgyi ritkaelemdúsulás és ritkaelem-ásványok jelenléte egy feltételezett magmás hatótest egykori jelenlétére utal.

Az Oldoinyo Lengai vulkánból származó olivin-flogopit mikro-ijolit kőzetek komplex magmás folyamatokat rögzí­te­nek. Ezekben szimplektitek formájában megőrződtek szubszolidusz-reakciók bizonyítékai is. A kutatás során vizsgált szimplektitek alkotói lamellás formában jelennek meg bimodális szemcseméret-eloszlással: a diopszid és az ilmenit egya­ránt előfordul durva- (2–3 µm) és finomszemcsés (<2 µm) lamellákban, míg a cirkonolit kizárólag durva (~5 µm), a ritkaföldfém-perovszkit pedig közepes méretű lamellákban jelenik meg. A bimodális eloszlás eltérő hőmérsékleteken történő kialakulást tükröz. A mikro-ijolit kialakulását leginkább két paragenezis váltakozása határozta meg: magas hőmér­sékleten a „diopszid-paragenezis” (970–1070 °C), míg alacsonyabb hőmérsékleten az „egirin-augit-paragenezis” (700–850 °C). A durvaszemcsés szimplektitlamellák képződése a magasabb hőmérsékletű paragenezishez köthető, míg a finomszemcsés lamellák az alacsonyabb hőmérsékletű paragenezis során jöttek létre. A szimplektitek feltehetően az olivin és a titanit közötti szubszolidusz reakció eredményeként alakultak ki, amelynek reakciótermékei a diopszid, az il­me­nit és a cirkonolit. Utóbbi a titanit lebomlása során felszabaduló ZrO2-ból (0,4–0,8 tömeg%) jöhetett létre. Transz­missziós elektronmikroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a cirkonolit kristályok összetétele közel ideális, a cirkono­lit-2M politípushoz tartoznak, és két ikerdoménből épülnek fel. Az ikertengely az [110] iránnyal párhuzamos, ami

180°-os elfordulást eredményez, a kontakt ikersík párhuzamos a (001)-gyel. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a szubszolidusz folyamatok egyidejűleg is működhetnek a magmás kristályosodással. Ennek ékes bizonyítékai az Oldoi­nyo Lengai olivin-flogopit mikro-ijolit kőzeteiben megfigyelhető szövetek és ásványegyüttesek.

A sekélytengeri karbonátciklusokhoz kapcsolódó paleotalajok tanulmányozása hosszú múltra tekint vissza. Sokáig csak a szárazulati kitettség kétségtelen bizonyítékaiként hasznosították őket, majd a ’80-as évek második felétől egyre több olyan kísérlet látott napvilágot, amelyek a paleotalajok fejlettségi fokát figyelembe véve – talajtani analógiák alapján – a szárazulati epizódok időtartamát próbálták megállapítani a segítségükkel, sőt megkíséreltek belőlük közvetlen klimatikus információt is kinyerni. Az egyre részletesebb vizsgálatok azonban számos olyan részletet tártak fel, amelyekből kiderült, hogy a talajtani analógiák csak nagy körültekintéssel és a mindenkori üledékképződési környezet sajátosságait szem előtt tartva alkalmazhatók a paleotalajokra, s a klímajel sem nyerhető ki belőlük olyan közvetlenül, ahogy azt kezdetben gondolták. Jelen cikk a karbonátos aljzathoz kötött paleotalajok értelmezésének ellentmondásait és lehetőségeit igyekszik feltárni, és utal e képződmények szerepére a nagyobb kéregszegmensek süllyedéstörténeti anomáliáinak leírásában.

A természetes (a felszín alatt természetesen előforduló) hidrogén (H2) mint energiaforrás egyre növekvő érdeklődést kap a globális energiaszektorban, azonban a kiaknázásához a hidrogénrendszerek szélesebb körű megértése szükséges. A szénhidrogén-kutatásban használt módszerek részben alkalmazhatók a hidrogénrendszerekre, azonban a hidrogén szá­mos aspektusban eltérően viselkedik. A hidrogén alapvetően kétféle mechanizmussal, víz-kőzet kölcsönhatással (legfon­to­sabb folyamat a szerpentinesedés) és radiolízissel (vízbontás radioaktív elemek segítségével) keletkezhet. A hidrogén­gáz jelentős reakcióképessége és mobilitása miatt a potenciális hidrogénmezők valószínűsíthetően rövid élettartalmú, di­na­mikus rendszerek, és a csapdázódást hatékony zárókőzet biztosíthatja (pl. evaporitok), azonban fontos hangsúlyozni, hogy bizonyított hidrogén mezőt a mali Bourakébougou-mezőn kívül még nem tártak fel. A hidrogénmolekulák mozgé­kony­ságának köszönhetően a természetes hidrogénnek számos felszíni megjelenési formája ismert, amely a felszín alatti hid­rogénképződés indikációja lehet. Ilyenek a hidrogén megaszivárgások, az ún. tündérkörök (kerekded alakú, felszíni mé­lyedések), illetve kisebb, törésrendszerekhez kapcsolódó szivárgások. A hidrogén kutatására a szénhidrogéniparból is­mert geofizikai-geológiai fókuszú módszerek – megfelelő módosítással – részben alkalmazhatók, a hidrogén sajátos­sá­gai miatt azonban új eszköztár is szükséges. A potenciális felszíni hidrogénszivárgások, elsősorban a tündérkörök ku­ta­tásának hatékony eszközei a műholdalapú távérzékelési módszerek. A szivárgások helyi azonosítására a talajgáz geo­ké­miai mérésekkel történik, melynek módszertana és eszköztára dinamikusan fejlődik napjainkban. Fontos kiegészítő in­formációt adhatnak a hidrogén potenciális jelenlétéről vagy eredetéről az egyéb gázokra (CO2, Rn, He, CH4, N2) irá­nyu­ló mérések, illetve a kőzetekben zárványok formájában csapdázódott fluidumok direkt vizsgálata. A különböző meg­fi­gyelés- és modellalapú kutatások integrálása, együttes értelmezése lehetőséget ad a hidrogén rendszerek tulaj­don­sá­gai­nak és viselkedésének megismerésére. A dinamikusan fejlődő kutatások ellenére azonban a természetes hidrogénrend­sze­rek teljes körű megértése, ami elengedhetetlen lenne a kitermelés lehetőségeinek és feltételeinek feltérképezéséhez és a piaci hasznosítás megalapozásához, még várat magára.

Dr. KORDOS László geológus és paleontológus, a földtudomány doktora 1950. május 23-án született Mezőcsáton. Az általános iskolát Miskolcon végezte. Középiskolát az érdeklődési területéhez illően választott, a budapesti Szabó József Geológiai Technikumba járt 1964-től 1969-ig, ahol geológus technikusképesítést szerzett. Egyetemi tanulmányait két egyetemen párhuzamosan végezte. Egy évig (1969–1970) az Egri Tanárképző Főiskolán biológia–földrajz szakot hallgatott, innen került először a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre (1970–1974), ahol középiskolai tanári diplomát szerzett biológia–földrajz szakon, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemre (1971–1975), ahol elvégezte a geológus szakot is. Ezt követően a Kossuth Lajos Tudományegyetemen természettudományi doktori címet szerzett állatföldrajzból és állatrendszertanból. (folytatés a PDF-ben)

Események, rendezvények

• Dr. DOBOS Irma, az első magyar euro-geológusnő köszöntése
• ISZA 2026 - (Szarvas, március 27–28.)
• Beszámoló a Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Észak-Dunántúli Területi Szervezet 2026. május 29–30-i előadónapjáról
• Beszámoló a 29. Magyar Őslénytani Vándorgyűlésről (Nagybörzsöny, 2026. június 4–6.)

Személyi hírek

Könyvismertetés

• SZÉKELY Kinga: Vass Imre, a Baradla főágának feltárója, 1795–1863.

(részletek a PDF-ben)

Mindazok, akik figyelemmel követték a Társulat vezetőségének munkáját, az elmúlt években egy tudatosan felépített folyamat tanúi lehettek. Ezt a tevékenységet a megelőző éveket értékelő elnöki beszédeimben rendre a fundamentumok, a Társulat működési alapjainak megerősítéseként, megújításaként mutattam be. Meggyőződésem, hogy ezek azok az alapok, melyek a jelenkor társadalmi kihívásaira válaszolni képes, modern, szakmai civil szervezet felépítményét képesek meg tar tani. A folyamat a nevezetes banki csalás okán a biztonságos pénzügyi környezet megteremtésével kezdődött, majd tavaly zárult a honlap (és ezzel összefüggésben a teljes informatikai háttér) átalakításával. Ennek látványos eredményét mindenki tapasztalhatta, ha máshol esetleg nem is, a megújult formájú és gazdagabb tartalmú hírlevelek alapján bizonyosan. Az elmúlt évek szisztematikus munkája eredményeként arról számolhatok be a közgyűlésnek, hogy mára az alapok modernizálásának folyamatában csupán két lényegi lépés maradt vissza. Ezek az egymásra épülő, de egymással szükségképpen koherens szemléleti és jogi egységet alkotó alapszabály és ügyrend. A Társulat honlapján bárki által megtalálható, jelenleg hatályos alapszabályunk még nincs 10 éves. Indokolt tehát a kérdés: miért kell máris megújítani? Valóban elavult röpke kilenc esztendő alatt? (folytatás a PDF-ben)

2025. év végén a teljes tagság 809 fő volt. 2025-ben összesen belépett 13 fő, töröltünk 18 főt (ebből elhalálozott 12 fő, a többieket saját kérésre töröltük), tehát a tagság létszáma 5 fővel csökkent. (folytatás a PDF-ben)

Az NWA 10580 jelű, CO3 típusú szenes kondritmintán, azonos mérési pontokon Raman- és infravörös spektroszkópiai méréseket végeztünk három, egymást követő protonbesugárzási ciklust megelőzően, valamint azokat követően. A kozmikus mállás laboratóriumi körülmények közötti szimulálásához 1 keV energiájú protonokat alkalmaztunk, kísérletenként 1011, 1014 és 1017 ion/cm² fluxus értékekkel. A besugárzásokat követően a Raman-spekt­roszkópiai mérések során megfigyelhető a fő csúcsok félértékszélességének (FWHM) és csúcspozícióinak változása. A Raman- és FTIR-spektrumokban az olivin és a piroxén esetében több alkalommal is eltűnnek a kisebb intenzitású csúcsok (663, 697, 913 cm–1) a piroxénnél (FTIR), és 658 cm–1 a piroxénnél (Raman), valamint olivinnél 978 cm–1 (FTIR) pozíción. A piroxén infravörös tartományban megjelenő csúcsainál egyaránt kimutathatók pozitív [kisebb csúcsoknál 664 cm–1 (+3 cm–1), 913 cm–1 (+1 cm–1)] és negatív irányú csúcseltolódások (1046 cm–1 (–7cm–1), míg az olivinre elsősorban negatív csúcseltolódások (894 cm–1: –7 cm–1, 978 cm–1: –8 cm–1), valamint több esetben a kisebb csúcsok eltűnése jellemző. Utóbbi mind az infravörös, mind a Raman-spektrumokban az adott ásványfázisok amorfizációjára utal. Az ily módon azonosított, leginkább stabil csúcsok kiválasztása hozzájárulhat a jövőbeni űrszondák detek­torrendszereinek optimalizálásához, valamint a meteoritminták kisbolygókhoz való kapcsolásához.

A litoszférában helyben keletkező kozmogén izotópok által nyújtott eszköztár napjainkra a felszínfejlődés számszerű vizsgálatának alapvető és széles körben alkalmazott módszerévé vált. Használható egykori felszínek, jellegzetes felszín­formák kitettségi korának, eltemetett üledékek esetén a betemetődés korának meghatározására. Emellett alkalmazható fedetlen vagy regolittal fedett felszínek, valamint teljes vízgyűjtők lepusztulási sebességének számszerűsítésére. Alkalmazása változatos litológia mellett és 102–106 éves időtartományban lehetséges.

Jelen áttekintő tanulmány két részből áll. Az első rész a módszer alkalmazásához szükséges elméleti hátteret ismerteti. Elsőként a helyben keletkező kozmogén izotópok keletkezését meghatározó tényezőket és a keletkezésének mechanizmusait, majd a földtudományban alkalmazott stabil és radioaktív izotópokat mutatja be. Ezen bevezető ismeretek szükségesek a tanulmány második részében a helyben keletkező kozmogén izotópok földtudományi célú alkalmazási lehetőségeinek, a kitettségi kor, betemetődési kor és a lepusztulási ráta meghatározásának és a módszer korlátainak megértéséhez.

A litoszférában helyben keletkező kozmogén izotópos adatok jelentős szerepet játszanak a pliocén és negyedidőszaki glaciális, folyóvízi vagy akár szél általi felszínalakulás időbeliségének, a folyamatok sebességének megértésében. A különféle kozmogén izotópos adatok helyes értelmezésének és a kutatások során való alkalmazásának alapfeltétele a módszer elméleti és gyakorlati alapjainak a megismerése. A két részes tanulmány első részében került sor a módszer elméleti alapjainak bevezetésére. Ez a rész bemutatja a módszer alapvető felhasználási területeit, a kitettségi kor, a betemetődési kor és a lepusztulási ráta meghatározás mentetét, az egy és több izotópos alkalmazásokat és az ezekben rejlő lehetőségeket, különös tekintettel a legszélesebb körben használt 10Be és 26Al izotópokra. A tanulmány kitér a bizonytalansági tényezőkre és tárgyalja az alkalmazhatóság korlátait. Emellett ismerteti a módszer gyakorlati kérdéseit, ami segíthet a kutatás során felmerülő földtani-felszínfejlődési problémákhoz, valamint a mintázható kőzetekhez, geomorfológiai helyzethez leginkább megfelelő módszer kiválasztásában.

Mind a kőolajon, mind egyedi vegyületen, például a normál-hexánon végzett pirolízis-kísérletek eredményei szerint az olaj-szénhidrogének szénhidrogén gázokká alakulnak. Az olaj gázzá krakkolódása a nyomás növekedése és a termikus változások természetes környezetében jelen lévő víz miatt lassul. A szénhidrogén-gázok inkább az olaj gyantáiból és aszfalténjeiből képződnek, mint az olaj-szénhidrogénekből.

Prof. dr. NÉMEDI VARGA Zoltán vasokleveles geológusmérnök, a földtudományok doktora, állami-díjas, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagja, professor emeritus, 2025. október 26-án, 94 éves korában Miskolcon elhunyt. 1930. november 11-én született Gátéron, Csongrád megyében. A csongrádi gimnáziumban megkezdett, majd a háború miatt megszakadt tanulmányait 1947-től folytatta, és 1952-ben érettségizett. Nyaranként cséplőgépellenőrként, kubikusként dolgozott, így találkozott először Komlón a bányászattal. Gimnáziumi élményei hatására jelentkezett a Nehézipari Műszaki Egyetemre. Miskolc és Sopron között ingázva, az 1956-ban sok külföldre távozó hallgatót vesztő évfolyam itthon maradt tagjaként 12 társával együtt 1957-ben Sopronban szerzett geológus-mérnöki oklevelet. (folytatás a PDF-ben)

Összefoglaló a Magyarhoni Földtani Társulat 2025. évi rendezvényeiről. (részletek a PDF-ben)

Események, rendezvények

• 21. Téli Ásványtudományi Iskola

Könyvismertetés

• HOFFERNÉ dr. HANICH Erika: „A selmeci kincs és mai őrzői”
• MAROS Gyula, HÁLA József: Art Geo Palota a Stefánián. A Földtani Intézet szecessziós épülete

Személyi hírek

(részletek a PDF-ben)

Események, rendezvények

• Beszámoló a 2025. évi Földtani és Geofizikai Vándorgyűlésről
• Beszámoló a 15. Kőzettani és Geokémiai Vándorgyűlésről
• Terepbejárás a Kőszegi-hegységben
• Beszámoló „A Tiszai-főegység és egyéb magyarországi földtani-geofizikai kutatások legújabb eredményei” című szakmai előadói napról

Személyi hírek

(részletek a PDF-ben)

DÁVID Árpád 1959. július 17-én született Egerben. A természet szeretetét apai nagyapjától kapta, akivel rendszeresen járták a környező dombokat. Középiskolai tanulmányait a Dobó István Gimnáziumban végezte. Első diplomáját az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, földrajz–biológia szakon szerezte 1982-ben. Diploma munkájában az Eger-patak teraszainak vizsgálatát végezte el geológiai és geomorfológiai szempontok alapján. Ezt követően a szegedi József Attila Tudományegyetemen folytatta tanulmányait földrajz szakon. Akkoriban fordult figyelme az ősmaradványok felé, egyetemi szakdolgozatát az egri Wind-féle téglagyár felhagyott agyagfejtőjének ősmaradványaiból írta. (folytatás a PDF-ben)

Fiatalon elhunyt, gazdag szakmai életúttal rendelkező, nemzetközi hírű geológust veszítettünk el. MIKES Tamás 1980. augusztus 12-én született Budapesten. Már fiatalon kiemelkedő érdeklődést mutatott a földtudományok iránt, ami egész életét végigkísérte. 1998-ban érettségizett, majd felvételt nyert az ELTE geológus szakára, ahol 2002-ig földtudományi tanulmányokat folytatott. Diákköri dolgozata Sedimentology and paleoseismicity recorded in Quaternary fluvial sands of Sárrét Basin, Hungary címmel jelent meg. 2002-ben a tübingeni Eberhard Karls Universitäten folytatta tanulmányait. Itt szerezte meg 2003-ban a geológus diplomát. Diplomamunkája Provenance analysis of Paleogene flysh sandstones of the Northwestern External Dinarides volt. (folyatás a PDF-ben)

A cikk azt mutatja be, hogyan módosult a Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) „hivatalos alapítási éve” 1850-ről 1848-ra a Rákosi-korszak kezdetén az időszerű ideológiai követelményeknek és Vadász Elemér, a kortárs magyar földtudomány vezéralakja személyes meggyőződésének megfelelően. Az írás az ideologikusan irányított tudománytörténet manipulatív érvelési módszereinek szemléltetése céljából részletesen elemzi a korabeli szövegeket, emellett felvázolja az évválasztás nyilvánvaló és feltételezhető indokait. Az 1848-as szimbolikus megalakulási dátum tiszteletben tartása mellett a szerző felhívja a figyelmet az ideológia által vezérelt tudománytörténeti megközelítés veszélyeire is.