Dr. Szederkényi Tibor a Szegedi, majd a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára 2024 szeptemberében betöltötte 90.évét. A 70. születésnapja alkalmából megjelent részletes életrajza (KÓBOR & PÁL-MOLNÁR 2004) aprólékosan bemutatja azt a színes pályafutást, mely a Dél-Dunántúl ritkaelem-potenciáljának felmérésétől új-zélandi és kanadai térképező expedíciókon át az Alföld metamorf aljzatának beható kőzettani vizsgálatáig ível. A jelen kötet cikkeivel az ő munkássága előtt tisztelegnek a szerzők. Professzor úr annak a generációnak a kiemelkedő képviselője, amely a Földet számtalan szálon összekapcsolódó, nagy egységként és nem egyre kisebb területeket lefedő résztudományok diszjunkt halmazának tanulta, látta és tanította.

A lemeztektonikai folyamatok megértéséhez kulcsfontosságú a metamorf kőzetek vizsgálata, amelyekben a geoló­giai fejlődéstörténet több epizódja (kémiai vagy mechanikai egyensúly, metamorf reakciók, fluidum-kőzet-kölcsön­hatás) is megőrződhet. A kőzetalkotó ásványokban csapdázódott zárványok (fluidum-, olvadék- és kristályzárványok) olyan kémiai összetételt és fizikai állapotot konzerválnak, amelyek segítségével közvetlenül vizsgálhatók a nagyobb nyo­máson és/vagy hőmérsékleten, például a szubdukciós zónákban végbement folyamatok. A metamorf kőzetek ásványai­ban gyakoriak a kristályzárványok, melyek a bezáró ásvány növekedése során széles nyomás- és hőmérséklet- (P-T) tar­to­mányban csapdázódhattak, és vizsgálatukkal rekonstruálhatók a csapdázódási körülmények. A kőzetalkotó ásványok által – a növekedés során – bezárt szilárd kristályzárványokat eltérő mértékű térfogatváltozás jellemzi változó nyomás vagy hőméréklet esetén a különböző mértékű elasztikus (rugalmas) kompresszibilitási és hőtágulási együtthatójuknak kö­szönhetően. Ebből kifolyólag a P-T út további szakaszaiban (a nagy mélységben történő bezáródástól a felszínre ke­rü­lé­sig) eltérő mértékű térfogatváltozás hat a befogadó- és zárványkristályokra. Ez a „passzív” térfogati deformáció feszült­sé­get okoz a befogadó ásvány és a zárvány között, amelynek meghatározása lehetővé teszi a csapdázódási P-T-viszonyok megál­lapítását. Ezért egyes befogadó ásvány –zárvány rendszerek az eltérő mechanikai tulajdonságaik miatt baro­méter­ként (pl. kvarc gránátban), míg más párok termométerként (cirkon gránátban) használhatók. A reziduális, azaz megőrző­dött alakváltozás – a megfelelő anyagi állandók és állapotegyenletek ismeretében – Raman-spektroszkópos vagy egy­kristály röntgen-diffrakciós mérésekkel meghatározható, amelynek segítségével a csapdázódási körülmények (izomek-görbe) is megadhatók. Jelen áttekintés az egyre szélesebb körben alkalmazott Raman-spektroszkópos méréseken alapuló elasztikus termobarometria módszertanát mutatja be, mely nemcsak metamorf, hanem magmás P-T fejlődés rekonstruá­lá­sára is alkalmas.

A Pannon-medence részét képező Algyő-hát metamorf aljzata az egyik legjelentősebb szénhidrogén-rendszer részét ké­pe­zi Magyarország délkeleti területén. A múlt században több mint 100 kutatófúrás érte el a terület aljzatát, melyek jelentős mennyiségű magmintát és lyukgeofizikai adatot szolgáltatnak. Jelen tanulmány során a lyukgeofizikai adatok áttekintése és elem­zése lehetővé tette a fő metamorf kőzettípusok és a geofizikai mérési adatok közötti kapcsolatrendszer feltárását, ezáltal a magmintákból nyert információk térbeli kiterjesztését. A területen a geofizikai–kőzettani korrelációhoz a természetes gam­ma intenzitás-szelvény bizonyult a legalkalmasabbnak. Ez a szelvény különösen érzékeny az egyes kőzettípusok ásványos és ké­miai összetételére, és hatékony a nagy léptékű kőzettani azonosításban. Az eredmények jelentős kőzettani eltéréseket tártak fel az aljzatban, amelyeket a gamma intenzitások változásai jellemeznek. A teljes területre vonatkozó lyukgeofizikai szel­vé­nyek megerősítik az Algyő-hát háromosztatú blokkos felépítését. A gránátos–kianitos gneisz domináns északnyugati és dél­ke­le­ti terület magasabb gamma intenzitással jellemezhető, mint a kis fokú kőzetekből álló központi terület, ahol alacsony gam­ma intenzitások tapasztalhatók. A teljes terület elemzése a délkeleti területen magas gamma intenzitású anomáliákat tárt fel. A petrográfiai és lyukgeofizikai adatok alapján a délkeleti terület fő kőzettípusa a gránátos–kianitos gneisz, amelyben ala­csony gamma intenzitással jellemezhető gránátos amfibolitzónák is azonosíthatók. A gneisztömegen belül magasabb gamma intenzitással rendelkező metagránit jelentkezett. E kőzet a gneiszbe nyomult fiatal gránit/granodiorit intrúziós telérekként ér­tel­mezhető, amelyek jelentős hatást gyakorolhattak a befogadó gneisz ásványos és kémiai összetételére. Ennek eredmé­nye­ként a gránátos–kianitos gneiszben metaszomatizált zónák alakultak ki, amelyek metaszomatizált gneiszként kerültek elkü­lö­ní­tésre. A lyukgeofizikai adatok és magminták együttes értelmezése nagymértékben hozzájárult a terület komplex kőzet­tani felépítésének és szerkezetfejlődésének megértéséhez.

Az elmúlt két évtizedben a Mecsek-hegység területén több triász és jura képződményben azonosítottak szénhidro­gén-tartalmú paleofluidum-migrációra utaló nyomokat. Jelen tanulmány a legkeletebbi ismert előfordulást vizsgálja, ame­lyet a részben cementált törésrendszerek képviselnek az Óbányai-völgyben. Célunk ezen törésrendszerek kialakulási körülményeinek rekonstrukciója volt. Klasszikus szerkezetföldtani módszereket alkalmazva megkíséreltük azonosítani a repedésrendszert kialakító szerkezetfejlődési eseményeket. Eredményeink alapján két deformációs fázist azonosítot­tunk: a) egy redőképződést és b) egy ezt követő, balos eltolódást. A völgyben megfigyelt redőhöz kapcsolódó kőzetrések és vetők elméleti irányait meghatároztuk, majd ezeket összevetettük a terepi orientációs adatokkal. Elemzé­se­ink alapján több, a redőződéshez kapcsolódó törési irányt, kalciteret és vetőbreccsát azonosítottunk. Hat érgeneráció fluidumzár­vány-petrográfiai vizsgálata vizes és szénhidrogén-tartalmú fluidumzárványok jelenlétét igazolta. Eredmé­nye­ink arra utal­nak, hogy a szénhidrogén-tartalmú fluidummigráció a redőződéshez kapcsolódó négy elméleti törési sík egyikéhez kap­csolható. Noha a fluidumzárványok csupán korlátozott információt nyújtanak a fluidummigráció hőmér­sék­leti vi­szo­nyairól, több érszöveti sajátosság arra utal, hogy a törésrendszer fejlődése során a képződményben idősza­ko­san meg­emel­kedett fluidumnyomás uralkodott.

A Mecsek déli-délkeleti peremét alkotó Mecsekalja-öv széles, bonyolult felépítésű, többször felújult szerkezeti zóna. Neogén aktivitását a közelmúltban Pécsett létesült ideiglenes feltárások segítségével vizsgáltuk. A feltárt összletek korát mikropaleontológiai vizsgálatok és molluszka-biosztratigráfia, ezek híján kőzettani analógiák segítségével határoztuk meg. A vizsgált helyszíneken alsó szarmata, valamint a pannóniai emelet két különböző szintjébe sorolható üledékeket azo­nosítottunk. A bennük megfigyelhető szerkezetek – kibillenés, redők, vetők – általában ÉÉNy–DDK-i irányú össze­nyo­másra utalnak. E deformáció következtében a prekainozoos alaphegység a neogén üledékekre tolódott. A változatlan jellegű feszültségmező hatására egy vagy két kora szarmata és három vagy négy későbbi deformációs időszakot tudunk el­különíteni: a késő pannóniai (8 és 6,5 Ma közé eső) üledékképződést megelőzően, azzal egy időben, valamint azt köve­tő­en. A pannóniai korszakban biztosan zajlott mozgás 10–9,6 Ma után, de lehetséges, hogy a szarmata üledékek ez előtt (is) deformálódtak a korszakon belül. Míg a szarmatában a Pannon-medence más részein aktív riftesedés folyt, a Mecse­ket már kompresszió érte. A területen az utóbbi 10 millió évben nem igazolható extenziós szerkezetalakulás, a meden­ce­inverzió itt valószínűleg már a pannóniai korszak első részében megkezdődött. Pécs nyugati részén a rövidülés a hegy­ség­előtéri durvatörmelékes üledékek feltorlasztásával a mai domborzatot is befolyásolta.

A geotermikusenergia-hasznosítás növelése meghatározó az energiaátmenet folyamatában, különösen a fűtés-hűtés szektorban. Magyarország földtani adottságai és a kiépített távhőhálózat kiváló alapot ad ehhez. A jogszabályi környezet azonban változtatásra szorul, mint azt a témával foglalkozó állami számvevőszéki jelentés megállapította. Ennek figye­lem­bevételével fogalmaztam meg módosítási javaslataimat.

„Az egész dolog veleje abban áll: Mit kelljen tehát javítni, mit változtatni törvényinkben, mert azok adják a köz erő­mű­nek az impulzust. S ennek vizsgálata leend az előttem fekvő próbamunka tartalma.” (Széchenyi 1833)

Mártonné Szalay Emőke 1940-ben született Budapesten. A Fürst Sándor Általános Gimnáziumban (Budapest, Rákos hegy) érettségizett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán geológusként végzett 1963-ban.Első és egyetlen hazai munkahelye az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet volt. 1973 és 1975 között Nigériában élt, és az ottani Ahmadu Bello Egyetem Földtani Tanszékének oktatójaként dolgozott. (folyatás a PDF-ben)

Csath Béla elemi és középiskolai tanulmányait Zalaegerszegen végezte el. A II. világháborút követően nyugati fogságba került, szabadulása után Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1946 szeptemberében kezdte meg bányamérnöki tanulmányait Sopronban, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, de a diplomáját már a Miskolci Nehézipari Egyetemen kapta meg 1951. szeptember 14-én. Jubileumi bánya mérnöki díszoklevelei: aranydiploma (2001), gyémántdiploma (2011), vasoklevél (2016), rubinoklevél (2021). (folytatás a PDF)

Események, rendezvények

• Geotúrák a Művészetek Völgye Fesztiválon
• Földtani alapismeretek hátrányos helyzetű gyermekeknek az Angyaljárat Közalapítvány táborában

Személyi hírek

(részletek a PDF-ben)

2024-es elnöki megnyitómat azzal a gondolattal zártam, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat jogi, pénzügyi, bankbiztonsági és informatikai fundamentumainak teljes revíziója és az érdemi gyógykezelésről szóló beszámoló helyett mennyivel szívesebben beszéltem volna „a geológus közösség előtt álló egyre magasabbra tornyosuló komoly kihívásokról; ivóvízről, geotermiáról, nyersanyagról, energiáról, hulladékról és talajról”. A már tavaly is nyilvánvaló válságjelenségek, melyek a társadalom, a politikum és a sajtó figyelmét itthon és Európa-szerte mindezekre az elsősorban földtudományi szakkérdésekre ráirányították, azóta csak fokozódtak. Ennek eredményeként lassan ugyanúgy meglesz a rendkívül határozott véleménye a híreket figyelemmel követő átlagpolgárnak a ritka földfémekről, a lítiumról, a börzsönyi aranyról, a hazai geotermikus potenciálról és a Szarvas környéki földrengésekről, ahogy például a futballról örök idők óta megvan. Mit tudunk, mit szabad és mit kötelességünk tenni ezzel a hirtelen jött érdeklődéssel? Kibékíthető-e a nyilvánvaló ellentét a két oly gyakran hallható, egymást lényegében kizáró vélemény között, melyek szerint: „a Földtani Társulatnak meg kell szólalnia például a börzsönyi aranyércesedés ügyében, hiszen ki tudna szakmailag hitelesebb válaszokat adni a kavargó információkáoszban, ha nem épp a geológus szakma”, illetve „nem szabad megszólalnia a társulatnak, hiszen a téma olyan mértékben át van politizálva, hogy minden megnyilatkozás súlyosan erodálja a szakma hitelét”. (folytatás a PDF-ben)

A Magyarhoni Földtani Társulat 2024-ben – fennállásának és működésének 176. évében – hagyományaihoz híven tovább folytatta színvonalas szakmai tevékenységét, ami az Elnökség, a szakosztályok és a területi szervezetek által szervezett számos szakmai és ismeretterjesztő rendezvényben nyilvánult meg. Ezek jelenléti, online vagy hibrid formában valósultak meg. (folytatás a PDF-ben)

A Magyar Tudomány Éve alkalmából készült tanulmány áttekintést ad a magyar föld mélyének megismerését (tudományos és feltáró kutatását) meghatározó feltételekről és a fordulópontokról az elmúlt két évszázad során. Célja, hogy tudomány- és szakmatörténeti háttérismeretet adjon a hazai földtudomány jövőjéről való stratégiai gondolkodás elősegítéséhez. A földtudománynak érdemi és konkrét kérdésekre kell keresni a választ, és nem megadóan alkalmazkodnia a globális trendekhez. A magyar földtudomány akkor tudta leginkább a hazát szolgálni, amikor komoly feladatokat és ahhoz az államtól pénzügyi és politikai támogatást is kapott. Az energia-, az ásványi nyersanyag-, a talaj-, a víz- és a környezetbiztonság megteremtéséhez nagyrészt a földtudományok jelentik a kulcsot. Ez alapján remélhető, hogy a döntéshozók újból felismerik Magyarország földi természeti erőforrásainak, valamint a geokörnyezet minél jobb megismerésének fontosságát.

Az észak-atlanti térség éghajlata meglehetősen változatos volt az utolsó eljegesedés során, ami a poláris jégmagok és mélytengeri üledékek proxy adatsoraiban igen jól dokumentált. Az általánosan hideg klímát hirtelen, néhány évtized alatt bekövetkező felmelegedési fázisok szakították meg, amelyek hosszabb, ezeréves időskálájú ciklusoknak voltak a részei. Ezek az úgynevezett Dansgaard–Oeschger (D–O) ciklusok sokszor igen hideg, Heinrich-stadiálisokban kulmináltak, ami intenzív jéghegyborjadzással járt a Labrador-félsziget körüli térségben. Ezek a gyors klímakilengések globális hatást gyakoroltak és érintették az eurázsiai kontinens éghajlatát is, valamint kihatottak a növényzetre és a kontinentális porkibocsátá­ra, amely direkt és indirekt visszacsatolásokon keresztül visszahatott a globális klímára. A közepes földrajzi szélességek (például Eurázsia) nagy területeit fedték be ebben az időszakban a szél által szállított por kiülepedéséből származó löszüledékek, amelyek unikális lehetőséget kínálnak a környezeti átalakulások és a porciklus változásainak együttes megismerésére a kontinenseken. Ezenfelül a szárazföldi porforrások és a poláris jégmagokba zárt ásványi por közötti kapcsolatok felderítése az északi félteke glaciális légkörzési mintázataiba enged bepillantást. Ebben a tanulmányban, amely az MTA doktori rövid értekezésem alapján született, két fő kutatási irányra koncentráltam: egyfelől arra, hogy a löszüledékek nagy pontosságú radiokarbon kormeghatározásával és újszerű, kvantitatív proxyk felhasználásával a korábbiaknál pontosabban érthessem meg a D–O események hatásait a Kárpát-medencében és tágabb értelemben Közép-Európában, és rávilágítsak az ezek mögött álló mechanizmusokra. Másfelől a NGRIP (North Greeland Ice Core Project) jégmag glaciális aeroszolmintáinak és az északi félteke különböző kontinentális porforrásrégióiból származó porminták felhasználásával, valamint agyagásványos, tradicionális (Sr-Nd) és új izotóp-geokémiai (Hf, δ2H) indikátorok segítségével világosabb képet szerettem volna kapni a fő porforrás(ok)ról.

Tanulmányunkban a Letkés (Börzsöny hegység) melletti Bagoly-hegy kora badeni (középső miocén) lelőhelyéről az elmúlt évtizedben begyűjtött gastropodafauna egy részét, a Costellariidae-családhoz tartozó fajokat mutatjuk be. A fosszíliaegyüttes a Lajtai Mészkő Formáció Pécsszabolcsi Tagozatát képviselő limonitos, agyagos-márgás homokból került elő. Az itt talált 17 faj a Középső-Paratethys más lelőhelyeihez viszonyítva a család legmagasabb diverzitású előfordulását jelenti. Hat faj, Bellardithala boehmi (BOETTGER, 1906), B. lapugyensis (HOERNES & AUINGER, 1880), Ebenomitra pseudopyramidella (BOETTGER, 1906), Pusia avellanella (BOETTGER, 1906), P. paraleucozona (BOETTGER, 1906) és P. vexans (BOETTGER, 1902) eddig nem volt ismert a hazai miocénból, mellettük négy faj új a tudományra nézve: Bellardithala borzsonyensis spec. nov., Pusia pseudomoravica spec. nov., P. palmulleri spec. nov. és P. crassiornata spec. nov. Leírunk továbbá két Bellardithala sp. példányt is, melyek valószínűleg szintén új fajt képviselnek, ám ennek bevezetése további gyűjtőmunkát igényel. Az itt tárgyalt Costellariidae-együttes vegyes összetételt mutat, sekély- és mélyvízi fajok egyaránt előfordulnak a lelőhelyen, tehát – hasonlóan a Bagoly-hegyről korábbi publikációkban már ismertetett korall- és más gastropodaegyüttesekhez – egy részük bizonyosan allochton példány.

Összefoglaló a Magyarhoni Földtani Társulat 2024. évi rendezvényeiről. (részletek a PDF-ben)

Mint oly sokszor az elmúlt évtizedekben, az idén is a tavasz végén került sor születésnapod megünneplésére. Család tagjaid, barátaid és tisztelőid ismét a Budai-hegység egyik apró, régen felhagyott kőfejtőjében gyűltek össze, hogy a szokásos módon tábortűz mellett, gitárral kísért énekléssel és az emlékek felelevenítésével köszöntsenek. Az idei születésnap mégis különleges volt, hiszen ez volt a kilencvenedik. Legnagyobb sajnálatomra azonban éppen az idei alkalommal nem lehettem jelen, mivel az egybeesett a Földtani Társulat Őslénytani Vándorgyűlésével, ahol a Keszthelyi-hegység triász képződményeinek terepi bemutatásával némi szerepet is vállaltam. Onnan csupán egy rövid videóüdvözlet kórusának szereplőjeként tudtalak köszönteni. Ezért engedd meg, hogy ebben a nyílt levélben üdvözöljelek a kerek évforduló alkalmából, a magam és a geológusok közösségének nevében! De, ahogy ígértem neked, a geológus nótákkal fűszerezett személyes felköszöntést jövőre pótoljuk. (folytatás a PDF-ben)

Események, rendezvények

• Felvidéki kirándulás a 125 éve született Vitális Sándor emlékére
• Beszámoló a 28. Magyar Őslénytani Vándorgyűlésről

Személyi hírek

Könyvismertetés

• Székely Kinga 2024: RAISZ Keresztély földmérő – a Baradla kutatója.

(részletek a PDF-ben)

Egy „földismei bányászegyesület” megalapításának gondolatát 1847-ben Sopronban, a Magyar Orvosok és Termé­szet­­vizsgálók VIII. Nagygyűlésén vetette fel Zipser Keresztély András (Christian Andreas Zipser). A nagy tetszéssel fo­ga­dott ötlet megvalósítása, vagyis a ma is működő Magyarhoni Földtani Társulat megalapítása egy majd hároméves fo­lyamat eredménye volt. A szerző ezt az 1847. augusztus 11-től 1850. július 6-ig tartó folyamatot mutatja be a vonatkozó szak­irodalom és az általa újonnan feltárt dokumentumok felhasználásával.

A Pannon-medence miocén végétől máig tartó inverziója többek között területileg eltérő függőleges mozgásokban nyil­vánul meg, emelkedési ütemek azonban leginkább csak a medence északnyugati részéről ismertek. Jelen munkában a Villányi-hegység őskarsztos üregeiben található késő pliocén – kvarter gerincesegyütteseket vizsgáltuk, hogy képet kap­junk a hegység pannóniai üledékek alól való kitakaródásáról és a neotektonikus emelkedés üteméről. A rétegzetlen, részben valószínűleg légi szállítás útján érkezett, gerincesmaradványokban dús üregkitöltések az egykori erózióbázis fö­lött halmozódtak fel. Megjelenésük azt mutatja, hogy az adott ponton a mezozoos alaphegység már felszínen, üledékes fedő nélkül volt. A viszonylag pontosan korolható ősmaradvány-együttesek magassági eloszlása alapján az első lelőhely kialakulásának idejére, 3,5 millió évvel ezelőttre a hegységről már közel a mai állapotig lepusztultak a pannon-tavi üledé­kek. A 3,5 millió évtől máig tartó időszakban a hegység fő vonulatának emelkedési üteme legfeljebb 35 m/Ma lehetett, míg a Beremendi-rögé legfeljebb ~15 m/Ma. Ezt megelőzően, a késő miocén – kora pliocén (~6–3,5 Ma) során a kitaka­ró­dás üteme a hegység fő tömbjében legalább 76–92 m/Ma körülire becsülhető, és biztosan meghaladta a 12 m/Ma-et. A Beremendi-blokkban ezek az értékek legalább 97–111 m/Ma és 37 m/Ma lehettek, de nagyobb bizonytalansággal, mert ez a rög akár süllyedhetett is valamennyit a vizsgált időszakban. Az emelkedési ütemek pliocén–kvarter csökkenésének fő oka a Dráva-vető pliocénben kezdődő transzpressziós működése lehet, ami felveszi az Adria és Európa közeledése ál­tal okozott deformáció jelentős részét a tágabb területen. Emellett litoszféraléptékű folyamatok is közrejátszhatnak. Az ős­maradvány-együtteseket tartalmazó hasadékok legtöbbje nem közvetlen tektonikai hatásra jött létre, így a korábbi fel­ve­tésekkel ellentétben a feszültségviszonyok rekonstruálására nem használhatók. A tanulmány bemutatja, hogy a nem az erózióbázis szintjében keletkezett karsztos üregek is használhatók emelkedési ütemek behatárolására.

A Maros menti Egres (Igriş, Románia) III. Béla által alapított ciszterci monostora, mely II. András és neje, Courtenay Jolánta földi nyughelyét rejtette, a királysírt is kifosztó tatárdúlásból még újjáéledt, de a török pusztítást és a következő év­századokat már nem élte túl. A háromhajós bazilika maradványait 2013 óta magyar–román régészeti ásatás tárja föl. A talaj alatt húzódó sárga, kőzetlisztes agyagból gyűjtött molluszkafauna nedves, mocsári környezetre utal. A romból vett kőzetminták természetes lelőhelyét mikropaleontológiai és kőzettani elemzéssel határoltuk be. A vegyes falazat kőanya­ga 90%-ban késő kréta bózesi homokkő (Bozeşi Formáció), a többi középső–késő miocén mészkő és andezit, valamint pleisztocén édesvízi mészkő. A Maros völgyében fejtett kőzetet bárkákkal szállították Egresre. A míves kisarchitek­tú­rá­kat (oltár, sírok, kapuzat stb.) bukovai fehér márvány és gerecsei, ún. „vörös márvány” (középső jura, tömött, vörös mész­kő) faragványok díszítették. A tatárjárás kori tömegsírból a királysírok páratlanul szép szobortöredékei és Fátimida hegyi­kristály kehely darabjai kerültek elő. A bazilika négyezetében a király és királyné sírépítményének az alapozása maradt meg.